Dr. Laczkó Katalin: A serdülőkori abortusz lélektani előzményei, következményei | ||
Gyermekünk „veszi az adást”, sikertelen próbálkozásai után már nem is fordul hozzánk kérdéseivel, gondjaival. Információt a haveroktól, filmekből gyűjt, és, minthogy ez ebben a korban természetes, előbb-utóbb szerelmes lesz. Mivel fizikailag elég érett, és kamasz, aki azt hiszi, mindent tud, és mindent jobban tud, mint a felnőttek, az „Ősök”, érzelmileg viszont korának megfelelően éretlen, könnyebben létesít szexuális kapcsolatot már csak azért is, mert osztálytársainak, baráti körének tagjai trófeákkal dicsekszenek, és ő sem akar lemaradni. Jó esetben van olyan felnőtt a környéken, akitől tud tanácsot kérni, mire és hogyan kell vigyázni (pl. AIDS, nem kívánt terhesség). Ha azonban nincs, egymás tájékozatlanságára vannak utalva. Sajnos kevés fiúnak fontos, hogy partnere ne kerüljön „bajba”. A lányok pedig sokszor úgy gondolják, hogy velük biztosan nem fordulhat elő, hogy teherbe esnek. Márpedig akár egyetlen együttlét is elegendő egy gyermek megfogantatásához! A legtöbb kamaszlány ciklusai szabálytalanok, egy-egy menzesz ki is marad, tehát a legkézenfekvőbb jel sem elég megbízható. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a havi vérzés a terhesség alatt is rendszeresen jelentkezik. Tegyük fel, hogy lányunk észre veszi, hogy állapotos. Középiskolás, és nem a családalapításon töri a fejét. Mi lesz most? Kétségbe esetten cikáznak a gondolatok a fejében, kihez fusson, kinek szóljon? Mit fognak szólni a szülők? …Mit is szólnánk hozzá, ha kamasz lányunk elénk állna: „Anyu, kisbabát várok!
A terhesség-megszakítás sok nő életének ismerős mozzanata volt a fogamzásgátló tabletták forgalomba kerülése előtt, de ma sem ritka, hiszen 100%-os védelmet a gyógyszer sem nyújt. Az anyák egy része maga is tudja, milyen lelkiállapottal jár a beavatkozás. A kórházban megszűnik egyéniségünk, nevünk, a „10/1”-es beteg lesz. Elveszettnek érezzük magunkat. Annak a kamasznak, akinek egyénisége éppen még alakul, nem is tudja, ki is ő valójában, ideálokat keres, talál, majd kiábrándul, másikat keres, ez még nehezebb. A nőgyógyászati vizsgálat eleve kiszolgáltatott helyzetet jelent mind fizikai mind lelki értelemben. Átélheti, hogy a kórházi személyzet pl. lenézi, könnyelműnek tartja, és úgy is bánik vele. Ebben hagyjuk ott gyermekünket magára, hogy „tanuljon belőle”! Legalább legközelebb meggondolja, milyen messzire megy! Tehát büntetjük. Ahelyett, hogy mellette állnánk, érzelmileg támogatnánk, hiszen mi „segítettünk” neki abban, hogy teherbe esett, mert valamit elfelejtettünk. Elfelejtettünk vele beszélgetni, megpróbálni megérteni, de legalább meghallgatni. Ha a fiú is elhagyta, még magányosabbnak érezheti magát, kétségbeesésében akár az öngyilkosság is megfordulhat a fejében. Nagyon nehéz felvállalni a helyzetet, és segítséget kérni, ezért azután az is előfordulhat, hogy későn szól, már túl van az első 3 hónapon. Családonként eltérő az a norma, amikor a szexuális kapcsolat létesítése elfogadható, a gyermekáldás, az unoka érkezése öröm. Ha azonban mi, szülők még korainak tartjuk, támogatásunkkal segíthetjük abban, hogy partnerét jobban megválassza, több felelősséget vállaljon, jobban átlásson helyzeteket, ne sodródjon újabb kalandokba. Sok vita hallható azzal kapcsolatban, hogy az abortusz mennyire számít élet elleni bűncselekménynek. Ezzel itt nem foglalkozom, mindenki döntse el saját erkölcsi értékítélete szerint. Az azonban biztos, hogy a túl korán, szinte gyermekként felvállalt gyermek legalább olyan nagy trauma, mint a terhesség-megszakítás. A leghatékonyabb ezen a területen is a megelőzés. Bizalmas légkör kialakítása, ahol a tévedések, rossz döntések felvállalhatók, és a család együttesen dolgozza ki a megoldást.
A szexuális kapcsolat létesítéséhez általánosan optimális életkor nincs. Fontos, hogy egy kapcsolatra érzelmileg éretten, lehetőség szerint szerető, figyelmes partnerrel kerüljön össze, hogy kiegyensúlyozott, örömökre képes felnőtt válhasson belőle. | ||
| Lélekben Otthon | 2001. november 25. | Szóljon hozzá! |
Szóljon hozzá!
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.











