A gyerekek osztálytársainak, baráti körének tagjai trófeákkal dicsekszenek, és ő sem akar lemaradni. Ha kamasz gyermekünket elővesszük, hogy most aztán felvilágosítjuk, mi is furcsán érezhetjük magunkat, de gyermekünk is, vagy kinevet, mert sokkal többet tud, mint azt mi gondolnánk, vagy meg sem hallgat.
A felgyorsult élettempó következtében a biológiai érés hamarabb következik be. Ha körülnézünk családunkban, ismerőseink között, szinte mindenhol akad kamasz, aki bár még csak 14-16 éves, egy fejjel magasabb, mint a szülők, lány létére 40-es, vagy fiú létére 44-es cipőt visel. Azt kérdezzük ilyenkor, hova nőnek ezek a gyerekek?! Elővesszük régi fényképeinket, hasonlítgatjuk, vagy rosszabb esetben észre sem vesszük a különbséget, mert a rohanó élet minket is elsodor, az – akár csupán önmagunktól – elvárt anyagi feltételek előteremtése napi 12-16 órát vesz igénybe. Családunkra nem jut idő. Örülünk, hogy gyermekünk milyen hamar önálló lett, saját kulcsa van, egyedül jár haza az iskolából, pedig még csak 10 éves! Hétvégén vár a házimunka, a kert, ha épp lerogyunk a TV elé, nincs türelmünk a kamaszodó vagy már meglehetősen kamasz hosszúra nyúló, hadarva előadott, alig követhető történeteit meghallgatni. Elmerülünk a brazil szappanoperák világában, hiszen az ő problémáikat kívülről nézhetjük, nem nekünk kell megoldani.

Gyermekünk „veszi az adást”, sikertelen próbálkozásai után már nem is fordul hozzánk kérdéseivel, gondjaival. Információt a haveroktól, filmekből gyűjt, és, minthogy ez ebben a korban természetes, előbb-utóbb szerelmes lesz. Mivel fizikailag elég érett, és kamasz, aki azt hiszi, mindent tud, és mindent jobban tud, mint a felnőttek, az „Ősök”, érzelmileg viszont korának megfelelően éretlen, könnyebben létesít szexuális kapcsolatot már csak azért is, mert osztálytársainak, baráti körének tagjai trófeákkal dicsekszenek, és ő sem akar lemaradni.

Jó esetben van olyan felnőtt a környéken, akitől tud tanácsot kérni, mire és hogyan kell vigyázni (pl. AIDS, nem kívánt terhesség). Ha azonban nincs, egymás tájékozatlanságára vannak utalva. Sajnos kevés fiúnak fontos, hogy partnere ne kerüljön „bajba”. A lányok pedig sokszor úgy gondolják, hogy velük biztosan nem fordulhat elő, hogy teherbe esnek. Márpedig akár egyetlen együttlét is elegendő egy gyermek megfogantatásához!

A legtöbb kamaszlány ciklusai szabálytalanok, egy-egy menzesz ki is marad, tehát a legkézenfekvőbb jel sem elég megbízható. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a havi vérzés a terhesség alatt is rendszeresen jelentkezik. Tegyük fel, hogy lányunk észre veszi, hogy állapotos. Középiskolás, és nem a családalapításon töri a fejét. Mi lesz most? Kétségbe esetten cikáznak a gondolatok a fejében, kihez fusson, kinek szóljon? Mit fognak szólni a szülők?

…Mit is szólnánk hozzá, ha kamasz lányunk elénk állna: „Anyu, kisbabát várok!
”Hogy tehette ezt velünk? – kérdezzük, hiszen mindene megvan, csak az a dolga, hogy tanuljon stb. Mi lesz az iskolával? Hogy fog leérettségizni? Mit szól a család? Mit szólnak a szomszédok? Stb.” Átverve érezzük magunkat, pedig a hiba többnyire nem a gyermekben keresendő. Valamit elfelejtettünk. Elfelejtettük, hogy gyermekünknek nemcsak testi gyarapodása fontos, hanem lelki, érzelmi érése is, amihez pedig kisgyermekkortól kezdődően meghitt beszélgetések szükségesek. Ha kamasz gyermekünket elővesszük, hogy most aztán felvilágosítjuk, mi is furcsán érezhetjük magunkat, de gyermekünk is, vagy kinevet, mert sokkal többet tud, mint azt mi gondolnánk, vagy meg sem hallgat. Az örömteli, kölcsönösen kielégítő partnerkapcsolatra, szexuális életre nevelés is kisgyermekkorban kezdődik, melyben komoly szerep jut annak, mi hogyan viselkedünk partnerünkkel, mennyi gyengédséget nyújtunk, és kapunk, stb.

Adott tehát a bonyolult és nem éppen kellemes helyzet, kamaszkorú gyermekünk állapotos. A babát természetesen nem tarthatja meg, hiszen még gyerek, a fiú, ha egyáltalán még tart a kapcsolat, nem hozzávaló, be kell fejeznie a középiskolát, stb., stb. Marad az abortusz.

A terhesség-megszakítás sok nő életének ismerős mozzanata volt a fogamzásgátló tabletták forgalomba kerülése előtt, de ma sem ritka, hiszen 100%-os védelmet a gyógyszer sem nyújt. Az anyák egy része maga is tudja, milyen lelkiállapottal jár a beavatkozás. A kórházban megszűnik egyéniségünk, nevünk, a „10/1”-es beteg lesz. Elveszettnek érezzük magunkat. Annak a kamasznak, akinek egyénisége éppen még alakul, nem is tudja, ki is ő valójában, ideálokat keres, talál, majd kiábrándul, másikat keres, ez még nehezebb. A nőgyógyászati vizsgálat eleve kiszolgáltatott helyzetet jelent mind fizikai mind lelki értelemben. Átélheti, hogy a kórházi személyzet pl. lenézi, könnyelműnek tartja, és úgy is bánik vele. Ebben hagyjuk ott gyermekünket magára, hogy „tanuljon belőle”! Legalább legközelebb meggondolja, milyen messzire megy! Tehát büntetjük. Ahelyett, hogy mellette állnánk, érzelmileg támogatnánk, hiszen mi „segítettünk” neki abban, hogy teherbe esett, mert valamit elfelejtettünk. Elfelejtettünk vele beszélgetni, megpróbálni megérteni, de legalább meghallgatni.

Ha a fiú is elhagyta, még magányosabbnak érezheti magát, kétségbeesésében akár az öngyilkosság is megfordulhat a fejében. Nagyon nehéz felvállalni a helyzetet, és segítséget kérni, ezért azután az is előfordulhat, hogy későn szól, már túl van az első 3 hónapon.

Családonként eltérő az a norma, amikor a szexuális kapcsolat létesítése elfogadható, a gyermekáldás, az unoka érkezése öröm. Ha azonban mi, szülők még korainak tartjuk, támogatásunkkal segíthetjük abban, hogy partnerét jobban megválassza, több felelősséget vállaljon, jobban átlásson helyzeteket, ne sodródjon újabb kalandokba.

Sok vita hallható azzal kapcsolatban, hogy az abortusz mennyire számít élet elleni bűncselekménynek. Ezzel itt nem foglalkozom, mindenki döntse el saját erkölcsi értékítélete szerint. Az azonban biztos, hogy a túl korán, szinte gyermekként felvállalt gyermek legalább olyan nagy trauma, mint a terhesség-megszakítás. A leghatékonyabb ezen a területen is a megelőzés. Bizalmas légkör kialakítása, ahol a tévedések, rossz döntések felvállalhatók, és a család együttesen dolgozza ki a megoldást.

Fontos megemlíteni, hogy kamaszkorban óriási változások zajlanak, melyeket nem könnyű átélni. A lányból nő, a fiúból férfi lesz. El kell fogadni a megváltozott testet, ami nem mindig egyezik a választott ideállal. Hol felnőttként kell viselkedi – hiszen Te már majdnem felnőtt vagy, fiam, neked ezt tudnod kell stb., hol viszont gyermekszámba veszik, mert még nem elég nagy, függ a szülőktől – „majd, ha önálló keresettel rendelkezel, akkor megteheted, hogy…”. A gyermekkorban kialakult világkép elveszíti értelmét, újat kell helyébe alkotni, és ez nagyon nehéz. A serdülőkor fejlődési feladata, hogy viszonyát a szüleihez, kortársaihoz és saját testéhez is megváltoztassa. A változtatást a szexuális érés teszi szükségessé, le kell válnia a szülőkről, és az érdeklődést a családon kívülre kell helyeznie. A szülőkről való leválás a serdülőkor legnehezebb feladata, folyamatát a szülő-gyerek kapcsolat korábbi minősége határozza meg. Ezért fontos, hogy ne csak a bajban figyeljünk gyermekünkre, hanem tudjunk vele együtt örülni az ő örömeinek, még ha azok adott esetben számunkra csekély értékkel bírnak is.

A szexuális kapcsolat létesítéséhez általánosan optimális életkor nincs. Fontos, hogy egy kapcsolatra érzelmileg éretten, lehetőség szerint szerető, figyelmes partnerrel kerüljön össze, hogy kiegyensúlyozott, örömökre képes felnőtt válhasson belőle.