Érdekessége a lelki eredetű bőrtüneteknek, hogy az esetek nagy részében bőrgyógyászati kezelésre nem, vagy csak nagyon kismértékben reagálnak, míg pszichoterápiával kombináltan gyógyításuk sikeres lehet. Általában azok az emberek reagálnak könnyebben bőrtünetekkel, akiknek amúgy is van valamelyes hajlamuk a nem tudatosuló belső konfliktusok testi megjelenítésére.
Köztudomású, hogy lelkiállapotunk és annak változása sokféleképpen megjelenhet különböző testi tünet formájában. Szervezetünk ezügyben egészen meghökkentő dolgokra képes. Olyan váratlan módon is kifejeződhet a feszültség, elégedetlenség, vagy általános rossz közérzet. rossz lelkiállapot mint például a hirtelen megjelenő csalánkiütés, makacs pattanásosság, illetve olyan apró, pirosas bőrkiütések, amelyek inkább valamiféle allergiás folyamatra emlékeztetnek. Érdekessége ezeknek a lelki eredetű bőrtüneteknek, hogy az esetek nagyrészében bőrgyógyászati kezelésre nem vagy csak nagyon kismértékben reagálnak, míg pszichoterápiával kombináltan gyógyításuk sikeres lehet. E problémáknál a tünetnél magánál fontosabb a lélektani háttér, jóllehet a tünet az, ami szenvedést okoz a paciensnek, megnehezítve az életét ezáltal.

Az ilyen jellegű tünetek meglehetősen látványosak, mások által is jól érzékelhetők és pont a látványosságuk miatt beszédesek is, vagyis elmondanak valamit az illető belső lelki konfliktusairól, részint annak akarata ellenére, részint pedig talán a paciensnek magának is érthetetlen módon. A betegek rendszerint összekötik a tünetek megjelenését valamilyen aktuális életeseménnyel, vagy konfliktussal, de ez nem törvényszerű. Mint ahogy az sem törvényszerű, hogy csakis bizonyos fajta lelki konfliktusok vezethetnek bőrtünetekhez. Általában azok az emberek reagálnak könnyebben bőrtünetekkel, akiknek amúgy is van valamelyes hajlamuk a nem tudatosuló belső konfliktusok testi megjelenítésére.

E rövid bevezető után néhány pszichoterápiás eset részletével illusztrálom a jelenséget.

A., húszas évei elején járó fiatal, jóképű, jó megjelenésű férfi, akinek a külső, a márkás ruhák és egyéb holmik akkoriban meglehetősen fontosak voltak. A. legelőször pánikroham-szerű szorongásos rosszullétek miatt keresett segítséget. Később derült csak ki, hogy a nyári “levetkőzés”, rövidujjú, vagy ujjatlan pólók viselése megannyi kínnal jár. Ugyanígy az esetleg mélyebben kigombolt ing, ne adj isten a felső viselet teljes hiánya. Világos felsőruházat pedig szóba sem jöhetett, mert azon meglátszott minden egyes apróbb vagy nagyobb vérfolt, amelyeket a kifakadó pattanások okoztak. Érezhetően pattanásosabb lett, ha valami számára fontos eseménynek nézett elébe, például strandolás, nyaralás másokkal, illetve figyelme jobban a bőrtünetek felé fordult általában a nyár közeledtével. Sokféle kezeléssel próbálkozott, az antibiotikumtól a lézeres plasztikai sebészeti megoldásig, a pattanások azonban, amelyek gyakran nagy, gennyes furunkulusokká folytak egybe, makacsul visszatértek. Ez egészen addig tartott, míg pszichoterápiája során ki nem derült, hogy az állandó tökéletesség minden szempontból, beleértve a külső megjelenést is, rendkívül fontos a paciens számára. Mindez pedig a fő belső konfliktusának feltárásakor vált nyilvánvalóvá. ő tudniillik nem tudta elfogadni saját magát, nem gondolta magáról azt, hogy szerethető, hacsak nem tökéletes. Ezzel együtt, szinte automatikusan azt is gondolta, hogy vélhetőleg mások is így gondolkodnak őróla. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy önértékelési zavar, hiszen ő azt hitte, csak akkor elég értékes és méltó ez által a másik ember elfogadására, figyelmére és szeretetére, ha maradéktalanul megfelel a saját magával szemben támasztott elvárásainak. Ezek után egyáltalán nem meglepő az, hogy a bőrtünetek akkor kezdtek el markánsan jó irányban változni, amikor már elégedett tudott lenni saját magával, szeretni tudta önmagát és el tudta fogadni azt, hogy azok a bizonyos standardok az ő fejében léteznek és onnan vetülnek a külvilágra, másoknak tetszhet ő kevésbé márkás ruhákban, és elfogadhatják akár vérző pattanásokkal is.

A következő esetrészlet mutat némi hasonlóságokat az előzővel, abban a vonatkozásában mindenképpen, hogy a tünetek hátterében itt is megjelenik az önértékelés zavara.

B., a negyvenes évei derekán járó mutatós, kissé molett, enyhén kihívó viselkedésű általában közvetlen nő, szorongásos panaszai miatt került pszichoterápiába. Már a terápia kezdetén beszámolt egy általa megmagyarázhatatlan jelenségről, hogy tuniillik őt kiveri a csalán bizonyos körülmények közt, váratlanul és kiszámíthatatlanul. Számos allergiavizsgálaton esett át, amelyek azt mutatták ki, hogy szinte nincs olyan élelmiszer, virág-, fa-, és fűféle, amire ő ne lenne többé-kevésbé allergiás. Ugyanakkor azonban más alkalmakkor ehetett ő bármit, feküdhetett bármilyen gyepre, a csalánkiütések az előrejelzésekkel ellentétben nem jelentek meg. Megjelentek viszont akkor, amikor házastársával valamiféle konfliktusba keveredett, e konfliktusok rendszerint a szex körül bonyolódtak. A paciens maga is megfigyelte, hogy a sikeres szexuális együttléttől például szinte teljesen elmúltak a kiütések, míg ha visszautasították, majdhogynem abban a pillanatban “kiverte a csalán”. A jelenségre a paciens azt a magyarázatot találta ki, hogy a szexuális tevékenység – a közösülés és az orgazmus – termel valamiféle anyagot, amitől a kiütés elmúlik. Magyarázata nem terjedt ki a jelenség keletkezésére. (Jellegzetessége még a betegek ezen csoportjának, hogy a tapasztalt tüneteket meglehetősen szubjektív módon, ellentmondást nem tűrve és minden élettani, anatómiai szabályszerűséget mellőzve igyekeznek magyarázni. Ezen magyarázathoz pedig a kielégítő felvilágosítás ellenére is hosszasan ragaszkodnak.) A nőbeteg pszichoterápiája során tárult fel, hogy női vonzerejének pozitív visszajelzésére folyamatosan szüksége van. Ebből a szempontból nem tudott a partnerére tekintettel lenni, a visszautasítottság, történjék az bármilyen okból, számára nagy megrázkódtatás. Ennek az élménynek a feldolgozásához használta ő a bőrjelenségeket, vagyis fogalmazhatunk úgy is, hogy amikor nem tudta elérni azt, hogy foglalkozzanak vele nőként. a csalánkiütéssel elérte, hogy foglalkozzanak vele betegként. Mindezt persze nem szándékosan, akarattal tette, hiszen a tünetektől ő maga is szenvedett, itt tudattalan mechanizmusok soráról van szó. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen esetekben a tünetek mindaddig fönnmaradnak, amíg a mögöttes lélektani történéssor nem tudatosul a paciens számára. Azokkal a bőr-, vagy más testi jelenségekkel, amelyek gyógyszeres és más hagyományos orvosi beavatkozásra nem reagálnak, érdemes az egyéb szakorvosok mellett pszichiáterhez fordulni.

A lelki történések mint valamiféle kaméleon, számos testi tünetben képesek megjelenni. Ezek a tünetek, mint a fenti két példa is mutatta, megtévesztésig hasonlítanak testi betegségek tüneteire, a különbség azonban az, hogy e jelenségeknél a tünetek háttere az, ami a gyógyulás szempontjából meghatározó fontosságú.